Az én szerepem itt eléggé kiváltságos, és nem sokaknak adatik ilyesmi, de nem nevezném magam szerencsésnek. A főápoló vagyok, rengeteg feladatom van, főleg, hogy egyben én vagyok az örökös is. Ha apám feldobja a talpát, én leszek az igazgatónő, mivel se bátyám, se nővérem, de még kisebb testvérem sincs. Örülhet a világ, hogy nincs, mivel ha lenne, nálunk nem lenne érvényes az a testvérek közötti "kisebb üt, nagyobb nem üt" szabály. Én ütnék, kortól független, főleg ha idegesítő lenne. Nem is akartam magamnak testvért. Minek? Nem szeretem a gyerekeket, csak esznek, alszanak és ürítenek. Aranyosak, meg kell hagyni, de hát az én idegeimen ne táncoljon egy taknyos sem. Szóval, igen. Én fogom az egész helyet irányítani, de mire az én kezemre kerül, leszek vagy ötven. Apám és köztem nagyon kicsi a korkülönbség, így lehet előbb halok meg, mint ő. Addig is marad a főápoló szerepem, és így is eleget dirigálhatok, mivel abszolút mindenki főnöke vagyok, kivéve pár embert. A képességemre kitérve... elég ironikus, hogy a buzdító család ivadéka is ilyen génmanipulált. Tudom, tudom, nem kell szemrehányás, sem egyéb dolgok, amiért engem nem kínoznak naponta. De! Engem sikerült rehabilitálni, és tudom kezelni ezt a dolgot. A macskagénekkel áldott meg az - egyébként farkasgénekkel rendelkező - apám, akinek meggyőződése volt, hogy én élvezni fogom a havi ciklusokat, meg azt, hogy hogyha kilöknek a nyolcadikról, a lábam éri a földet. Az már más kérdés, hogy csontom marad-e. Azt viszont felettébb szeretem, hogy összemelegedek egy fiúval, aki elkezd simogatni, és láss csodát, elkezdek dorombolni. A fiú természetesen megijed, és elrohan tőlem, és ezzel vége is a nagy szerelmi történetnek. A sötétben látás pedig sokat segít, így sosincs számomra igazán éjszaka. Lopakodásom néma, szűk helyekre beférek, egyensúlyozok, meg minden ilyen dolog, amit a macska csinál, nap, mint nap. Én is megteszem ezeket, mivel ha már van, használjuk ki. Én nem látok szerencsére holtakat, nem kísértenek hangok, -illetve nem is tudok gondolatokban olvasni. Én csak egy átokverte dög vagyok, és ennyi. Karmolni nem karmolok. | Theodora Walsh Theo, Dora 1988.03.06 27 ápoló kapcsolatban ápolgatom a csibéimet |