Helyem a világban Farkas géneket kaptam. Nem keverték bennem más génekkel, szóval erősebben jelentkeztek a farkas képességek.
Gyorsaság: Sokkal gyorsabb vagyok, mint az átlag emberek. Nem vagyok egy villám, de azért elég gyorsan futok. Néha négykézlábra is ereszkedek és úgy futok, mint a farkasok.
Megnövekedett fizikai erő: Erősebb vagyok, minden átlagos embertől. Aki rám néz, már egyből levágja, hogy erős vagyok, mert eléggé izmos alkatom van, de erősebb vagyok, mint aminek látszok. Aki ellenem harcol, annak igyekeznie kell, hogy egy találatot se vigyek be, mert bajban lesz. Kivéve, ha nem ember az illető.
Könnyű, halk léptek: Remekül tudok lopózni. Nem vagyok észrevehetetlen, de azért jól megy.
Kitűnő érzékszervek: Jobb a szaglásom, a látásom, a hallásom és a reflexeim.

hallgasd a történetem... Már születésem előtt megpecsételődött a sorsom. A szüleim az intézetben dolgoztak és természetesen rajtunk is kísérleteztek. Sokáig nem tudtunk róla a nővéremmel. A szüleink nem mondták el. A nővérem képességei sokáig nem jelentkeztek, ahogy először az enyémek sem. Teljesen átlagos gyerekkorom volt. Beszédes, pörgős gyerek voltam. Állandóan nevettem és hülyéskedtem. Nagyon életvidám voltam. Én voltam az osztály legkedveltebb tanulója. Mindenkit meg tudtam nevettetni. A serdülőkorban változott meg minden. 13-14 éves lehettem. Rosszul lettem az iskolában. Mindenem fájt. Kirohantam a wc-re. Engedni akartam egy kis vizet, hogy megmossam az arcom, de letörtem a csapot. Nagyon megijedtem. Ki akartam menni, de a kilincset is letörtem. Nem tudtam, hogy mi történik velem. Valaki bejött én pedig kirohantam. Meg sem álltam hazáig. Csak futottam és futottam. Gyorsabban megjártam az utat, mint szoktam. Otthon anyám látta rajtam, hogy baj van. Ő tudta, hogy mi van velem. Alig telt el pár nap és bekerültem az intézetbe. Hamar rájöttem, hogy mi is történik igazából. Jöttek a kísérletek. Először egy sima fehér szobába vittek be, ahol csak egy ágy volt és rengeteg gép. Volt bent egy fehér ruhás alak.
- Foglalj helyet Matt. Én vezetem ezt a kísérletet. Hívj csak Mr. Wright-nak. - mosolygott rám a srác. Nem volt nagyon idős. Mesélt nekem egy kicsit a dolgokról. Megtudtam, hogy nem rég vették fel ide, de olyan profin végezte a dolgát, hogy hamar kapott egy saját kutatást. Én voltam az alany. Az első alanya. Farkas géneket kaptam. Attól a naptól elkezdődtek az edzések. Rengeteget kellett futnom egy nagyon gyors futópadon, ami közbe több adatot is nézett. Sokat jártam edzőterembe, az intézeten belül, hogy megnézzék az erőmet. Ezeken kívül még sok más dolog is volt, amit minden nap megnéztek. Így teltek a napjaim. Egy évvel ezelőtt azonban megváltoztak a dolgok. Épp futottam és mikor Mr. Wright leállította a gépet, leszálltam és letéptem magamról a vezetékeket.
- Remélem mára ennyi, mert nagyon éhen halok. - mondtam miközben felvettem a pólómat. Már sok év eltelt és beletörődtem a sorsomba. Nem őrjöngtem. Hagytam, hogy kísérletezzenek rajtam.
- Most lesz egy kis szünet aztán folytatjuk. - mondta és valami adatokat írt a lapomra. Elindultam a folyosón vissza a szobámba. A folyosón azonban összetalálkoztam egy lánnyal. Körülbelül egyidősnek tűnt velem. Bemutatkoztam neki és elkezdtünk dumálni. Rengeteget beszéltünk. A beszélgetést a kutatóm zavarta meg. Be kellett mennem az öltözőbe, ahol le kellett tenni a ruháim, aztán elvitt egy üres szobába, ahol csak egy ágy volt. Már volt bent valaki.
- Ez ki? -  kérdeztem.
- Egy másik alanyom. - nem volt túl biztató, amit láttam. Félholtra verve feküdt a földön. Jött pár ápoló és el is vitték. Befeküdtem az ágyba és odaszíjaztak. Nagyon szoros volt. Nem tudtam mozdítani a lábam és a kezem sem. Az a szemét kiment és egy fal mögül figyelt.
- Ez egy új fajta eljárás. Picit kellemetlen lesz. - szólt a hangos bemondóból. Először mindenféle vezetéket kötöttek a testem minden pontjához, aztán megjelent valaki egy hatalmas tűvel a kezében. Pár pillanat múlva belém is fecskendezte a benne lévő anyagot. Olyan fájdalmat még sosem éreztem. És olyan dühöt sem. Minden izmom megfeszült. Próbáltam kiszabadulni, de nem ment. Addig erőlködtem, míg végül sikerült kijutnom. Elkaptam a fickó kezét. Rámorogtam és egy mozdulattal eltörtem. Leszálltam az ágyról, mindkét kezemmel megragadtam és  a falhoz vágtam azt a gyenge embert. A bent lévő két őr elindult felém. Közéjük ugrottam és őket is elintéztem. Még több őr jött be. Nem hagytam magam. Támadtam őket, de sokan voltak. Sikerült elverniük. A földre kerültem. A szobámban ébredtem. Ott ült mellettem az ápolóm. Vele nagyon jóba voltam.
- Elláttam a sérüléseid, de legközelebb ne veresd el így magad. - mondta és kiment.
Azóta eltelt egy év és rengeteg minden változott. Majdnem minden nap kapok abból az anyagból. Azzal a lánnyal, akivel a folyosón találkoztam, össze jöttem. Nagyon aranyos. Ő macska géneket kapott. Sajnos nehéz megoldani a találkozást, de azért megoldjuk. Mr. Wright másik alanya, pedig a legjobb haverom lett, mert mindig együtt kaptuk az anyagot. Ő kaméleon. Egyik nap olyan dolog történ, amire senki nem számított. Minden beteg elkezdett kiszökni. Mi hárman is megpróbáltuk. Az ellenállók sorra törtek be és mindenkit menekítettek kifele. Sűrű füst volt és sötétség. A szerelmemet egyszer csak elragadta egy biztonsági ember. Próbáltam utána menni, de a kaméleon barátom elrántott, mert még több őr jött. Futottunk. Pár ellenállóval találtuk szembe magunkat, akik mondták, hogy menjünk velük. El is indultunk, de akkor elkezdtek ránk lőni. A barátomat meglőtték, aki a földre terült. Mi nem állhattunk meg. Elfutottunk. Szörnyű este volt. Az ellenállók elvittek a bázisukra. Azt hittem, hogy ezen a nap semmi jó nem történhet, de akkor megtudtam, hogy ki az ellenállás vezetője.