A Walsh intézet az én otthonom, itt dolgozom, mert aki számít, itt van nekem. Nyilvánosságra akartam hozni az itt történő cselekményeket, mert én is a tudomány híve vagyok, azonban az, hogyan is teszik ezt, az nem tetszik.
Nap, mint nap az őrület közeli határán vagyok én is, de nem engedhetem meg magamnak, hogy pánik legyen úrrá rajtam, mert szükségük van rám az itt élő betegek egy részének. Nekem bizonyítékra van szükségem, amit meg kell szereznem az itt folyamatban levő kísérletekről, különben nem fognak hinni nekem, hanem beskatulyáznak, mint valami eszelős összeesküvés elméletet gyártó fruskának.
Van egy férfi a biztonsági részlegen, aki szemet szúrt hetekkel ezelőtt nekem. Többször is köszöntöttünk futólag egymásnak, meg néha egy-egy mosoly vagy kacsintás is történt, de semmi több. Tudtam, hogy valami nem stimmel vele, én megérzem az ilyet. Mint kiderült, ő már évek itt van, régebben rendőr volt, csak aztán valami személyes oknál fogva, kitették a szűrét.
- Sarah! Egy kávét? - kiabált utánam a hosszú folyosón, és a kezében két pohár kávéval egyensúlyozott, mondhatni nagyon bénán.
- Pincérnek nem lennél túl jó - nevetve sétáltam vissza hozzá. - Köszönöm - pillantottam rá, majd pedig komoly viselkedésbe kezdtem. - Kellene a segítséged - mondtam ki magabiztosan, és kellőképp komolyan. - Megbízhatom benned, ugye? - kérdeztem meg, viszont tudtam, hogy igen.
- Természetesen. Mi a baj? - a hangjából ítélve tényleg érdekelte, és nem volt benne rossz akarat.
- Segíts nekem abban, hogy megállíthassuk a szörnyűséget, ami itt folyik. Tudom, hogy neked is fontos ez, csak az okát nem tudom, mert nem mondtad el, de én nem vagyok vak, és a szemeidben látom, oka van annak, amiért itt vagy - erőteljes voltam, és őszinte, mert tudtam, hogy nem a nagy semmiért van itt.
- Igazad van. Azért vagyok itt, mert a húgom eltűnt négy éve, és a nyomok idevezettek engem. Ebbe a rohadt intézetbe... - mondta ki ezt, és nagyon ijesztő az, hogy több éve itt van, és mégsem talált rá ebben az épületben a lányra. Remélhetőleg csak valamelyik eldugottabb helyen van, nem pedig... Reménykedjünk, hogy nem halt meg.
- Sajnálom, és mi lenne, ha utána néznék a testvérednek? Valami feljegyzés, kórlap biztosan van róla itt - hozzáférésem van, csak ha netán titkosított valami miatt, akkor bukta. - Holnap éjszaka ügyelek, és akkor találkozhatnánk itt a folyosón. Rendben? - biztos nem várja el ezt tőlem, de én szeretek segíteni, és fogok is.
- Akkor itt... - halovány félmosoly jelezte nekem, hogy az akaratosságom győzött.