Helyem a világban Éveken keresztül gyűlöltem a képességemet, gyűlöltem azt, hogy valami génkezelt szörnyeteggé váltam a kísérletek folyamán. Legalábbis nagyon sokáig éltem ebben a hitben, hiszen kb 1 éve tudom csak azt, hogy márpedig nekem van különleges képességem amiről a mai napig mit sem tudtam. Nem tudtam arról, hogy már az anyaméhben kaptam olyan szereket amiktől olyanná váltam amilyen.
Mi is a képességem? Az emberek tudatát tudom manipulálni, eltudok ültetni az agyukban, a gondolataikban nem létező dolgokat amiket aztán ők elfogadnak, esetleg megcsinálnak egy-egy cselekedetet amit elültettem a fejükben. Az a furcsa, hogy ez az "orvosoknál" nem hat. Nem tudom gyakorolni rajtuk, csak mondjuk a többi foglyon. Foglyokon igen, mert azok vagyunk itt mind.
Még nem sikerült megtanulnom mindent ami a képességemmel kapcsolatos, ezért sem tudom, hogy a kínzóimra mondjuk miért nem hat, de az egyszer biztos, hogy nem fogok nyugodni addig amíg ki nem derítek mindent saját magamról. Tudnom kell, hogy milyen is valójában ez a képesség, de legfőképpen azt, hogy ez nem fog elfajulni, nem lesz belőlem rossz ember... Nem akarok az lenni.

hallgasd a történetem... - Mit akarsz tőlem, elmondanád? - teszem fel a kérdésemet a férfinek, aki már jó ideje kínoz engem. Eddig sosem beszélgettünk hosszasabb ideig, csak a kötelező hülye monológok hagyták el a száját, de még a nevét sem tudom, pedig bő 1 éve már tengetem itt az időmet.
Volt még nem is olyan régen egy lázadás féleség, nagyon sok páciensnek sikerült elmenekülnie, én viszont maradtam. Önszántamból. Most kb az emberiség fele hülyének nézhet engem, hogy ha volt rá alkalmam akkor még is miért nem menekültem el, miért nem adtam esélyt magamnak, hogy élhessem a normális, emberi életemet? Nos, azért, mert tudom, hogy ha valahol akkor itt megtudom egyszer csak a válaszokat a sok-sok kérdésemre, és addig nem vagyok hajlandó megszökni, amíg nem tudom meg azt amit tudni szeretnék. Igen, emiatt sok mindent kell kibírnom, ki kell állnom a próbákat amiket a sors sodor az utamba, de hiszem azt, hogy vagyok annyira erős és talpraesett, hogy sikerüljön kibírnom ezeket és véghez vinnem a tervemet.
Terv... Nah, mondjuk azom egyenlőre még nincsen. Fogalmam sincs arról, hogy hogyan fogom kideríteni, hogy hogyan tudnám normálisan használni a képességemet és mondjuk hogyan tudnám fejleszteni, javítani benne a kisebb 'hibákat', meg eleve... Ténylegesen annyi kérdés kavarog a fejemben és nem hagy nyugodni a tudata annak, hogy itt vagyok lassan 1 éve, de senki sem képes válaszolni. Különböző kezeléseknek vetnek alá, de a kérdésemre nem válaszolnak.
A mellettem álló férfi arcát vizslatom és próbálok leolvasni róla valamit. Bármit. Bármiféle érzelem szóba jöhetne, de mintha meg sem rázná őt az, hogy mit művel, hogy konkrétan embereket kínoznak itt. Tekintetében sem látok semmit, tökéletes póker arcot húz magára minden egyes alkalommal, így hát amikor van szabad pillanatom csak az arcát nézegetem, hátha egyszer elfeledkezik az álcájáról és megtudom, hogy milyen is ő valójában. Gyönyörű tengerkék szeme van, mogyoróbarna haja néha kesze-kuszán belelóg a szemébe, de őt sosem szokta zavarni.
- Akkor is elfogom egyszer érni a célomat... - suttogom sokkal inkább magamnak, mintsem a számomra névtelen férfinek.