KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

now that we are older
i remember youth

 

Megosztás
 

 Xavier Stewart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Promise Cipriano


Promise Cipriano

patient

▲▼ Születési idő :

1996. Jun. 20.

▲▼ Kor :

27

▲▼ Párkapcsolat :

❝IDK❞

▲▼ Tartózkodási hely :

❝UNKNOWN❞

▲▼ Hobbi :

❝ESCAPING❞


Xavier Stewart Empty
TémanyitásTárgy: Re: Xavier Stewart   Xavier Stewart EmptyVas. Ápr. 19, 2015 9:45 am

gratulálunk, elfogadva
♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️
üdvözlünk a theory of insanity csapatában!


Szia Xavier :huu:
Milyen érdekes és nem túl gyakori neved van neked! Na és ez a pofi... Mázlista ez a Flavia, hogy te érdeklődsz utána! 10 De csak óvatosan, ő egy kedves barátnőm és ha megbántod...megeszlek.  éhes
Rátérve a lapodra, tetszik az írásod, szépen és összeszedetten fogalmazol, egyszerűen élvezet olvasni.  *-* Tetszik, hogy egy ilyen kíváncsi fáncsi vagy, hogy ennyire érdekel mi bujkál az intézet falai között. Így kötelességemnek érzem, hogy figyelmeztesselek - bár már szerintem ezt te is tudod Rolling Eyes -, ha túl sokat szimatolsz, te is könnyedén a toronyban végezheted. enough ezért persze jobb lenne, ha vigyáznál a helyes pofikádra, mert bizony kár lenne érted Very Happy Na és azzal sem árt tisztában lenned, hogy aki itt egyszer munkát vállalt, azt az intézet soha többet nem ereszti, hiszen tudod... nem hagyhatják, hogy egy ilyen kíváncsi alak, mint te, kiszivárogtasson bármit is... Rolling Eyes
Szóval vigyázz magadra és Flavia-ra, mert ha nem az intézet, akkor én személyesen tüntetlek el, ha annak a lánynak bántódása esik Razz
Na, eleget beszéltem, nyomás foglalózni, aztán játszópajtit keríteni és irány a játéktér! Jó szórakozást az oldalon! love
♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️ ♦️
a staff nevében;; promise
Vissza az elejére Go down
Vendég


Anonymous

Vendég


Xavier Stewart Empty
TémanyitásTárgy: Xavier Stewart   Xavier Stewart EmptyVas. Ápr. 19, 2015 1:50 am

Xavier Stewart
♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

You can’t judge a thing until you know what’s inside it


apró darabkák belőlem...

Csak egy átlagos ember vagyok, átlagfeletti kíváncsisággal. Mindig is megvesztem a rejtélyekért. A történelemnél és az emberi testnél, pszichénél, valamint a természetfelettinél pedig kevés rejtelmesebb dolog van. Nem véltetlen, hogy már kicsi koromban is állandóan az eget lestem idegen, földönkívüli intelligens létformák után kutatva, valamint a könyveket bújtam. Mindig mindenre választ akartam kapni, minden rejtvényt meg akartam oldani. Ritka idegesítő gyerek voltam így visszagondolva, az állandó kérdezősködésemmel. A szüleim és a tanáraim agyára tudtam menni vele rendszeresen.
Fiatalon szereztem tudomást a Walsh intézetről, hiszen minél nehezebben megmagyarázható valami, számomra annál érdekesebb és vonzóbb. Nem véletlenül olvastam mindig krimi, fantasy és sci-fi regényeket. A Walsh intézet és az azt övező misztikum, az eltünedező emberekkel és egyéb furcsaságokkal pedig egyszerűen maga a nagybetűs, megmagyarázhatatlan REJTÉLY. Hamar eltökéltem, hogy megtudom, mi áll e mögött, kerül, amibe kerül.
Bár elsősorban a történelem érdekelt mindig is, a múlt régen eltemetett titkaival, szenvedélyemet hobbivá szorítottam vissza egy sokkal élőbb rejtély kedvéért és az orvosira mentem. Nem végeztem még, jelenlegi gyakorlati időmet töltöm ápolóként, hol máshol, mint a Walsh-ban. Tudni akarom, mit rejt a múlt, hogyan lett azzá ez az intézmény, ami és mi is zajlik a falai között.
Kutatásom nem egyszerű, de egyáltalán nem unalmas. Már a páciensekkel való napi kapcsolattartás sem nélkülöz minden érdekességet. Nem tűnnek őrültnek, valami mégis fura bennük. Az ismeretlen, a rejtélyes pedig mindennél jobban vonz. Nemcsak a múltban, az emberekben is. Ezzel magyarázható, hogy ez a tűzrőlpattant kis Flavia ennyire magával ragadott. Az egyik hozzám beosztott beteg csak, de lassan kezdem többnek érezni. Ami viszont mindenképpen szabályzatellenes. Amíg azonban sem ő, sem más nem szerez tudomást erről a vonzalomról, gond nélkül folytathatom tovább a rejtély felgöngyölítését. Mert sok mindent megtudtam már, de nem eleget. Hogy pontosan mire is gondolok? Nos, azt nem mondhatom el. Nem, amíg minden kis részlet le nem tisztázódik előttem. Csak Flavia és a kutatásom között ne kelljen választanom... Mert ha nem viselné jól magát és a toronyba kéne felkísérnem őt, az mindent tönkretehetne…

Xavier Grey Stewart

Xavi

Avondale, 1991. szeptember 16.

23

ápolók

egyedülálló

ápoló

hallgasd a történetem...

Átlagos, középosztálybeli család második gyermekeként láttam meg a napvilágot. Édesanyám és édesapám középiskolai tanárok, az öt évvel idősebb nővérem régészként dolgozik. Az egész családot mindig is átitatta a történelem szeretete. Nem csoda, hogy én is állandóan ilyen könyveket bújtam, bár az én érdeklődésem ennél lényegesen szerteágazóbbá vált. Minden érdekelt, ami kicsit bonyolultabb, kevésbé egyértelmű volt, alighanem ezért nem volt soha nehézségem semelyik tantárggyal sem az iskolában. Azon ritka diákok közé tartoztam, akik szeretnek tanulni. Sőt, már-már szenvedélyemmé vált, hogy minél többet tudjak, mindenről. Mindig, mindent érteni akartam. Ráadásul minél régebbre nyúlt vissza egy tudomány, annál inkább.
Mint mondtam, minden érdekelt, de nem csapongóan. Ha valami felkeltette az érdeklődésem, addig nem nyugodtam, míg a végére nem jártam, azt hiszem, elég alapos ember vagyok. Valamilyen szinten ez is lett a vesztem. Kiskorom óta a történelem érdekelt és nem is tudtam elképzelni, hogy ne ebbe az irányba menjek tovább a középiskola elvégzése után, néhány hónappal az érettségi előtt azonban, egy Arizona történeleméről szóló könyvben röviden megemlítettek egy intézményt, ami teljesen megfordította a Sorsom alakulását. Felkeltette az érdeklődésemet és természetesen lázas anyaggyűjtésbe kezdtem. Megdöbbentett, mennyire semmit nem lehet tudni azokról a bizonyos rejtélyes eltűnésekről, ami a létesítését övezi, vagy hogy mi zajlik a falain belül. Mint megtudtam, szinte lehetetlen ki- és bejutni. És ez volt az, ami miatt eldöntöttem, márpedig én bejutok és kiderítem, mi is ez az egész. Ehhez azonban csak egy út vezetett, mégpedig az orvosi egyetemen keresztül.
Ma is előszeretettel olvasok történelemkönyveket, de már csak szabadidőmben. Nem mintha amúgy az orvostudományban ne találtam volna meg a szépséget, bármennyire is megdöbbent az egész családom a hirtelen pályamódosításon. Azt mondják, kevesen tudnak annyit a történelemről, mint én, bár ebben azért elég sok a túlzás, én személy szerint igencsak hiányosnak érzem a saját ismereteimet. Túl sok minden van még, amit nem tudok. De mindent a maga idejében. Talán ha a végére járok ennek az egész Walsh-rejtélynek, akkor visszatérhetek a történelemhez, de addig nem. Öt év kemény tanulás után, most végre ápolóként itt szerezhetek gyakorlatot a Walsh intézetben. A csoporttársaim és a tanáraim is furán néztek rám, mikor megtudták, ide pályázok állásra, mikor kiváló eredményeimmel bármelyik neves államokbeli kórházba felvettek volna. Én azonban hallani sem akartam másról és meg is kaptam az áhított állást.
Ismereteimet a rejtélyről nem elsősorban a láthatóan nem túl közlékeny tudósoktól, az intézmény orvosaitól igyekszem szerezni. Rájöttem hamar, jó emberismerő lévén, hogy nem szabad gyanússá válnom a szemükben, ezért inkább nem teszek föl túl sok kérdést. Sokkal jobb információforrást jelenthetnek a betegeim. Közülük is talán a legtöbbet Flavia Mithcell-el foglalkozom. Nemcsak azért, mert az egyik legproblémásabb páciens, aki a gondjaimra van bízva, hanem mert valljuk be, kedvesebb a szívemnek, mint bármelyik másik beteg. Mint bármelyik másik nő talán. Pedig szinte még kislány. Bár ő ez ellen alighanem kézzel-lábbal tiltakozna. Nem tudom, a betegsége miatt van-e, vagy egyszerű életkori sajátosság, hiszen még kamasz, de elég hirtelenek a hangulatingadozásai és cukorkával lehet a legkönnyebben lekenyerezni. Ez azonban mégis valahogy aranyos és… rejtélyes. Pont ez benne a vonzó… Mármint, nem szabadna így éreznem iránta, de valami vonz benne. Tudom, hogy kedvel a hisztijei ellenére is, hiszen kiismertem már annyira, hogy tudjak vele bánni. A szabadidőmet is szívesen töltöm vele, már amennyire az intézmény házirendje engedi és éppen nem más betegekkel kell foglalkoznom, vagy aktákat bújok, válaszok után kutatva. Lassan kezdem úgy érezni, egyenlő időt igyekszek szakítani Flavia-ra és a kutatásomra. Ami viszont egyáltalán nem jó tendencia. Különösen egy ilyen problémás beteg esetében. De végül is, csak mint orvos, mint ember érdekel. Ennyi és nem több. Legalábbis így kellene lennie…  Nem szabad szem elől tévesztenem a célt. Mert bár lassan kezdek érteni egy-két dolgot, még mindig igen sok itt a vakfolt. Azokat pedig nem szeretem.

Vissza az elejére Go down
 

Xavier Stewart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Xavier Stewart
» Xavier & Flavia

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Törölt karakterlapok-