Oliver Watersként születtem egy poros kisvárosban, valahol Phoenixtől éppen akkora távolságra, hogy anyám a lehető legtávolabb kerüljön az államok területén. Vajon miért? Valószínűleg, nem én vagyok az egyetlen laborszökevény a földön, aki végül visszatért ahhoz az asztalhoz, ahol a petri csészéjét forgatták. Hogy mégis mi vitt erre a lépésre, mikor az anyám tűzzel-vassal próbált távol tartani ettől az átkos, számára borzalmas (vagy éppen túl jó?) emlékeket idéző helytől? Magam sem tudom. Talán, mert a csodabogarak vonzzák egymást, és itt sokat megtalálni egy helyen? Vagy mert nem találtam a helyemet a földön, sehol máshol? Vagy talán azért, mert Walsh igazgató felkeresett, a pártfogásába vett: anyagi támogatást nyújtott a tanulmányaimhoz és bemutatott szaktekintélyeknek? Vagy mert a környezetemben elszaporodtak a szinte megmagyarázhatatlan halálesetek, melyeknél nem minden esetben találtak gyanúsítottat, vagy nem volt teljesen egyértelmű az öngyilkosság, és mindezek mellett az egyik kopó a nyakamon kezdett lihegni? Egyik befordult arc se bírná hosszan elviselni, ha valaki folyton-folyvást a megjelenne a környezetében, hogy mindenféle vádakat szórjon az arcába, például arról, hogy eltette az útból a saját anyját, vagy hogy ő, az ő illegális kísérletei okozták a felesége halálát. Ki szeretne egy ilyen életet élni? Nem sokan. Ráfoghatjuk bármelyik indokra az érkezésemet. Mondhatjuk, hogy menekültem, ahogy anyám tette, hosszú éveken át, magával ráncigálva engem, míg végül el nem érte a sorsát.

Visszamenekültem a drága jó Walsh intézetbe, ahol fogantatásom történt, bár arról, hogy pontosan hogyan és mi módon, mind a mai napig nincsenek pontos ismereteim. És mások szerencséjére vagy talán a sajátomra, eddig eszembe se jutott utána járni annak, hogy mi lehetett azaz ok, ami miatt nekem ettől a helytől távol kellett volna maradnom. Persze, tudom, hogy a falak között elmebeteg mutánsok élnek. Nem vagyok naiv. Egyáltalán nem. Pontosan tudom, hogy az emberek micsoda szörnyűségekre képesek. (Talán nem is véletlen, hogy pár gyilkosság, valós vagy vélt öngyilkosság miatt megpróbáltak bevarrni.) Hogy ne tudnám, hogy mennyi szörnyűség történik a falak között, mikor az a feladatom, hogy a mások által begyűjtött ismeretanyagokat rendezgetem, rendszerezgetem, és közben megpróbálok messzemenő következtetéseket levonni a modern eszközök és a matematika segítségével? Egy épeszű ember valószínűleg be se tenné a lábát ebbe az épületbe, de én nagyon otthonosan érzem magam az „őrülteket” kerülgetve a folyosókon, miközben valamilyen új tanulmányt olvasok. És jól érzem magam a laboratóriumi műszerek között, mikor a munkámat végzem.

Nyilvánvalóan kiderült már számodra korábbi szavaimból, hogy anyám egyedül menekült, illetve együtt, ketten menekültünk anyám múltja elől. Apa nélkül. Soha se ismertem az apámat. Pontosabban soha se tudhattam, hogy az, aki éppen szembe jön velem az utcán, nem-e véletlenül az apám. Egy ideig azt hittem, hogy anyám egyedül, férfi nélkül akart engem, de olykor-olykor egyes elbeszéléseiből, félbe maradt mondataiból egyértelművé vált számomra, hogy valahol a világban van egy hím nemű humán egyed, aki komoly szerepet vált egy ilyen őrült zseni nemzésében. Igaz, nincsenek ábrándjaim afelől, hogy mennyire lehetett szerelmes az anyám annak idején abba az illetőbe,... ahogy azt se firtattam soha, hogy vajon honnan volt mindig mindenre pénzünk, mikor éppen valami miatt kicsit megszorultunk... mert anyám ilyen esetekben mindig roppant gyorsan megszerezte azt az összeget, amire szükségünk volt, habár ez elég gyakran együtt járt azzal, hogy újra költöznünk kellett... újra és újra... Míg végül egyedül maradtam az egyetemi tanulmányaimmal, nélküle.

Hogy sejtem-e hogy van némi közöm a Walsh családhoz? Alapos okom volna akkor is  feltételezni, hogy nem az egyik alkalmazottjuk ágyékának jelentéktelen műve vagyok, ha nem került volna a kezembe az anyakönyvi kivonatom, mikor már nem tehettem fel kérdéseket egyetlen ismert szülőmnek. Hogy érdekel-e, hogy ha anyám nem lobbizik annyit, ha nem menekül olyan messzire ettől a borzalmas helytől, hogy emberi körülmények között neveljen fel egy gyermeket, akkor most Walsh lenne a vezetéknevem? Nem, egyáltalán nem érdekel. Legalábbis addig biztos nem, ameddig nem engem akarnak boncasztalon tudni.