|
| | Szerző | Üzenet |
|---|
Vendég
 | | Tárgy: Re: ✥ Cassandra Elizabeth Parks Hétf. Ápr. 27, 2015 7:32 pm | |
| gratulálunk, elfogadva üdvözlünk a theory of insanity csapatában! Drága Cassandra!
Először is kezdeném azzal, hogy nagyon szép arcot választottál magadnak, igazán jó választás, egyedi. Ám hiába is ez a külső, a látszat mindig csal.  A jellemzésedet nagy örömmel olvastam, igazán különleges történetet találtál ki ennek a leányzónak, hiszen az ember nem minden nap fut össze olyan emberrel, akinek egy olyan "betegsége" van, mint az, hogy két személyiség él egy testben. Teljesen megleptél, ám nagyon tetszik ez az ötlet, azt megmondom! Nekem mindegyik személyiséged nagyon tetszik, még akkor is, ha a másik egy pszichopata. Erről viszont te nem tehetsz. Mindenesetre nagyon oda kell figyelned így, hogy ha az intézményben így éled a minden napjaidat, ugyanis senki sincs biztonságban, nem csak a betegek vannak bajban. Azonban nekem egy bajom volt, ám annak ellenére levettél a lábamról. Mindössze annyi hibát észleltem, hogy nagyon nehezen tudtam felfogni, hogy mit akarsz végül is mondani. Törekedtél a pontos, precíz írásra, de sajnos összecsúsztak a szavak. Ez nem olyan nagy baj, hiszen annak ellenére frappáns az írásod. De nem is akarlak feltartani, hiszen megint tökéletes ember érkezett hozzánk, ezért tárt karokkal várlak én, és természetesen a staff is! Remélem jól fogod nálunk érezni magadat, és jól figyelj oda; nincs biztonságban az, aki az intézmény falain belül ólálkodik! Most pedig mars foglalózni, és köszönöm, hogy ilyen szép lapot olvashattam! a staff nevében;; noah |
| | | |
Vendég
| | Tárgy: ✥ Cassandra Elizabeth Parks Vas. Ápr. 26, 2015 7:33 pm | |
| Cassandra Parks ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ When darkness is at its darkest, a star shines the brightest.  apró darabkák belőlem... A hölgy megközelítőleg sem az a kedves és ártatlan lány, akinek első és sokadik pillantásra látszik; két ellentétes parazita osztozkodik a gazdatesten, hol az egyik, hol pedig a másik kerekedik felül, kik semennyire nem hasonlítanak egymásra. Míg Cassandra teljes mértékben tisztában van azzal, hogy Elizabeth létezik, addig Elizabeth-nek tulajdonképpen fogalma sincs arról, hogy Cassandra a fejében élősködik. Alapvetően Cassandra a dominánsabbik fél, azonban kizárólag csak akkor jelenik meg, hogy ha úgy érzi, hogy Elizabeth veszélyeztetve van, ha úgy vesszük óvja a szerencsétlen kislány még megmaradt lelki világát. Tulajdonképpen Cassandrát lehetne a rosszabbik félnek nevezni, ugyanakkor ez mégsem lenne annyira helyénvaló, ugyanis Ő a tőle telhető legjobb módon igyekszik védeni gyengébbik, bájosabbik felét, azonban alkalomadtán előfordul, hogy Elizabeth a legrosszabb pillanatban kerekedik felül.
Cassandra Parks eredetileg Elizabeth Parks néven látta meg a napvilágot; gyermekkorától kezdve vallásos családban nevelkedett fel, aki kényszeresen és görcsösen igyekezett megfelelni a barátainak, tanárainak és családjának, azonban amikor a legkisebb kudarc érte teljes mértékben összetört; még inkább mélyítette benne az öngyilkosságra és depresszióra való hajlamot, hogy nagybátyja gyermekkorában rendszeresen molesztálta, később pedig három osztálytársa erőszakolta meg, melynek következtében született meg a lány sötétebbik fele: Cassandra, aki egyáltalán nem tart a következményektől, nem fél semmitől sem, mert tudja, hogy miként kell megvédenie a gazdatestét, illetve a másik felét, azonban ez a mérleg olykor átbillen a túlsó oldalra; szabadon garázdálkodik, azt teszi, amihez kedve szottyan. Felelőtlen, erkölcstelennek látszó lotyó, de leginkább csábító gyilkos. Ő az a fajta, akivel csak addig lehet cicázni, amíg ő hagyja; fekete özvegy, ha úgy tetszik: a hálójába csalogat, majd megöl. Ügyesen rejtőzködik és álcázza magát, mert végérvényeben senki sem gyanítaná, hogy a bájos arc mögött egy szörnyeteg lapul, ugyanis Elizabeth tökéletes védelmet nyújt ártatlan és bájos viselkedésével, szerény mosolyával és lenyűgöző naivságával.
| Cassandra Elizabeth Parks Cass, Cassie 1989. január 5., Egyesült Államok, Ilinois, Chicago Huszonhat Ápoló Egyedülálló Nővér |
hallgasd a történetem...
A mélységes sötétség magába szívott, elnyelt és megemésztett, majd felébredtem.
Szívem erőteljesen, szorgalmason dobogott mellkasom most túlságosan szűknek tűnő üregében és hallójárataimban hallottam vérem lágy morajlását. Lélegzetvételeim szaggatottak voltak, lihegtem. Egy hulla teteme hevert előttem, azonban a látvány leírhatatlan volt: az arcáról a bőr lehántva, megnyúzva, míg belei kiforgatva hevertek a padlón. Kizárólag a holtat láttam magam előtt, tekintetemet képtelen voltam elfordítani a testről, melyből már az élet utolsó szikrája régen kihunyhatott.
A világ, amely körülvett újra létezni kezdett körülöttem, amint a vörös nedűben megfürdetett konyhakés kicsúszott elgyöngülő ujjaim közül, majd hangos koppanva a parkettán ért földet közvetlenül a lábam mellett, melyből az élet egy pillanat alatt szállt ki, így térdre borulva estem a nappalim padlóján heverő test mellé. Sikoltani akartam, azonban hang nem szűrődött ki a torkomon. A mentőautó hangja, mely az épület előtt száguldott el, sivított, a hűtő idegesítő zúgása és a vékony fal túloldalán csatározó szerelmespár hangjaira tudatom újra fogékonnyá vált. Testem önkéntelenül mozdult, szinte bénultan kúszott egyre hátrébb, míg el nem értem a hűvös falat.
– Segítség! – Nyöszörögtem kétségbeesetten.
– Kövess, ha kívánsz! – Súgta kéjes hangján a férfi fülébe, miután finoman kóstolva beleharapott. – Itt lakom a közelben! – Folytatta továbbra is ugyan azzal a hangvétellel. Kissé elhajolt, majd várakozóan, szinte könyörögve nézett fel rá, mintha csak azt akarta volna mondani, hogy csak te tudsz rajtam segíteni, miközben orcáján csábító mosoly pihent meg. Ujjait lassan csúsztatta lejjebb az ing gombjai mentén egyre lejjebb és lejjebb, míg el nem érte azt, amit keresett. – Oh, hát ez nem is kérdés…! – Könnyedén tépte ki magát a férfi karjai közül, majd hátat fordítva annak ringó csípővel indult kifelé a szórakozóhelyről, melynek hangos zenéje már majdhogynem szétrepesztette elkínzott dobhártyáit. Sietős léptekkel haladt, alkalmanként pedig hátrapillantott, hogy a férfi követi-e. Követte. Alig várta, hogy végre hazaérjen a romos kis lakásába. Alig bírta megállni, hogy itt helyben meg ne ölje. Várta, mint szomjazó a vizet, mint éhező a falat kenyeret, mint farkas a bárányt. A férfi egyre közelebb ért hozzá. Megrázta a fejét. Korábban megkérte, hogy csak utána hagyja el a szórakozóhelyet, hiszen megadta a címét is, azonban úgy tűnt, hogy az erősebbik nem képviselőjét ez korántsem érdekelte. Oh, ha tudnád, hogy a vesztedbe rohansz, nem sietnél ennyire…, somolygott elégedetten magában.
Nem egészen tíz perces sétát követően már a lépcsőt taposta, nyomában a férfival, aki csaknem abban a pillanatban lerohanta, amint becsukta maguk mögött az ajtót. Érezte, hogy annak ujjai a fenekébe marnak, majd egy rántást követően a másik testének préselődött, mely ellen Ő hiába tiltakozott, a másik nem engedett, mint ahogyan annak idején sem így tett. Akkor kapálózott, rugdalózott és könyörgött, azonban azok az évek megváltoztatták; megszületett Ő, így pedig veszélyessé és vérszomjassá vált. Szomjazott arra, hogy Elizabeth békére leljen Ő pedig kész volt megtenni bármit, ennek érdekében. Felkuncogott. Érezte, hogy a férfi megragadja a haját, majd hátrarántja a fejét, hogy egy pillanatra a szemébe nézzen, majd ezt követően a nyakát kezdje el csókolni. Végzetes hiba volt. Térdét felrántva célozta meg a másik legékesebb testrészét, mire az fájdalmasan megrogyott. Cassie pedig egy pillanatig sem volt rest, lekapta a komód tetején pihenő bicskát, majd a férfi gyomrába vájta, rásegítve a másik elesésére könnyed mozdulattal gáncsolta ki a másik lábát, aki kétségbeesetten szorította a kést.
– Rögtön visszajövök, édesem! – Leguggolt mellé, hogy végigsimíthasson az arcán, aztán a konyhába vette az irányt, ahonnan egy méretes késsel tért vissza, melyen a fény kísértetiesen csillant meg, mikor a férfi derekára ült. – Nem emlékszel rám, ugye? – Kérdezte kissé előre dőlve. A kés pengéjét a férfi arcába vájta, majd felrántotta fejét, hogy a szemébe nézett. – Hogy is emlékeznél? – Kérdezte suttogva, miután elengedte annak a fejét. Nyelvét a véres késhez érintette, melyről lenyalta a a vörös nedűt, aztán újra minden figyelmét a férfinak szentelte. – Tizenkét évvel ezelőtt történt, pontosan három hónapja és tizenkilenc napja annak, hogy te és két drága barátod megerőszakolt. – Ábrándos tekintettel révedt a távolba. – Egy barátod, Eric hívott meg, hogy vegyen részt a házibulin, mire természetesen Elizabeth Parks szégyenlősen mondott igent, elvégre áldott jó katolikus nevelésben részesült és mivel tudta, hogy nem engednék el, kénytelen volt otthonról kiszökni a kedves barátod miatt, akit nemsokára el fogok intézni, napok netalántán hetek kérdése, de a lényeg nem is ez. A buliban te és a másik két haverod megerőszakoltátok azt a szerencsétlen ártatlan lányt. Őt. De az én testemet is. – Sajnálkozva rázta a fejét. – Nagyon, nagyon rossz ötlet volt! Tudod, mi jár ezért neked? Hát, hogy ne tudnád? – Cassie kissé hátrébb csúszott, hogy megkezdhesse az esti szórakozását…
|
| | | | | | ✥ Cassandra Elizabeth Parks | |
|
Similar topics |  |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
